Bloggerként talán a legnehezebb dolog nem a kezdet, hanem a folytatás. Közel 5 évnyi blogolás van a hátam mögött, és bár a mai napig nehézségekbe ütközöm (leginkább motiváció terén), lényegében aktív blogolással telt ez az 5 év. Ezalatt az idő alatt rengeteg trükköm és tippem lett arra, hogyan is tartsam fel a saját lelkesedésem a bloglással kapcsolatban. Ezeket szeretném most megosztani veletek.

1. Megfelelő platform kiválasztása

Nem egy oldalon láttam már összehasonlító bejegyzést, így nem is szeretném nagyon feltépni a régi sebeket. Bloggereknek (értelemszerűen) a legkézenfekvőbb döntés a blogger lenne, ám nálam mégsem sikerült elérnie azt az áttörést, amire számítottam. Nem egyszer próbálkoztam már a tárhelyváltással, ám a blogger sablonjai elég semmilyenek, és mivel nem vagyok otthon a blogger kódololásában, ezért én is (mint szinte minden bloggeres felhasználó) külföldi designgyártó oldalakról választottam volna kinézetet. Ezzel nincs semmi baj, de ha megnyitok néhány blogot, ugyanazok a kinézetek, színek és sablonok jelennek meg, teljesen elveszett az egyediség. Persze vannak egyedi kinézetgyártók, bár már elég nehéz bloggeren valami egyedit találni.

Másik ismertebb tárhely a G-Portál, amely bár közel egy évig fejlesztések nélkül maradt, úgy látszik visszatér az élet a rendszerbe (aminek nagyon örülök!:). Itt a kódolás segítségével tényleg bármit el lehet készíteni, a határ a csillagos ég, és nem igen találni 2 egyforma oldalt. Se tartalomra, se megjelenésre.

Természetesen jelen van még a flaunt.nu, amely ingyenesen rajongói oldalakat engedélyez (pl személyes blog esetén ott marad a végén a flaunt.nu (ami nem baj, elv gportal.hu is ott van)), valamint a wordpress. Utóbbihoz elég nehéz ingyenes és egyedi sablont találni, bár fizetősökből Dunát lehetne rekeszteni.

Mindenkinek saját szíve-joga, hogy szeretne-e pénzt áldozni saját domainra, kinézetre, reklámmentesítésre. Ha az egyszerűségnél szeretnénk maradni, és nem szeretnénk pénzt ölni a szerkesztésbe, érdemes így kiválasztani a tárhelyet.

2. A megfelelő kinézet

Már az első posztban említettem, hogy milyen nehéz megtalálni a megfelelő kinézetet. Fontos, hogy a honlap megjelenése igényes és figyelemfelkeltő legyen, hiszen ez az, amiről a legtöbb látogató megjegyzi a lapot. Én például nem tudok belemerülni egy blog olvasásába, legyen bármennyire is érdekes, ha a megjelenése igénytelen, a színek kiégetik a retinám, vagy éppen annyira unalmas már, hiszen a 100. ilyen kinézetet látom a mai nap.

Mindegyik említett platformra rengeteg design-al foglalkozó oldal található (közülük párat találtok oldalt a partnerek rész alatt), valamint a már nem aktív oldalak is elérhetőek maradtak (többé-kevésbé).

A megfelelő kinézet nem csak a látogatók figyelmének felkeltése és megtartása miatt fontos, a szerkesztő számára is épp ugyanolyan jelentőséggel bír. Én például óriási lelkesedéssel készítek egy új kinézetet a blogra, amit változó ideig (hetekig, hónapokig) fenthagyok, aztán, mikor már unalmassá válik következik előröl a művelet. Bár sorrendileg az a fontosabb, hogy a szerkesztőnek tetszen a kinézet, utána következnek a látogatók, érdemes úgy dolgozni, hogy mindkét félnek megfeleljem a megjelenés. Hiába vagy te egy metálrajongó, ha teljes sötétségbe burkolod az oldalad lemondhatsz azokról a látogatókról, akik lehet szintúgy szeretik a metál zenét, de a szemüket bántja a sötét színösszeállítás.

3. Tematika

Soha nem voltam annak a híve, hogy oldalunkat bekorlátozzuk bizonyos határok közé. Szerintem egy történetes oldalon is elférnek személyes bejegyzések (nyilván valamilyen kategorizálás alapján), ahogyan egy beauty blogra is elfér egy élménybeszámoló. Mégis, érdemes valamennyire megtalálni a fő témakört, melyben írni szeretnénk. Én például személyes blogot vezetek, melyhez már egy külön kis blogrésszé nőte ki magát az utazással kapcsolatos bejegyzések sorozata. Dienah és Ao szinte már mesterien találja meg az egyensúlyt a grafikai bejegyzések és a személyes tartalmú bejegyzések között.

Úgy gondolom, ha saját magad bizonyos keretek közé szorítod be, ártasz a motivációnak. Ha kitalálod, hogy te egy receptekkel foglalkozó oldalt szeretnél indítani, és görcsösen akarsz ragaszkodni hozzá, akkor hiába van egy nagyon izgalmas koncertélményed vagy akár egy komoly problémád, amiről bár beszélni nem szeretnél senkinek, kiírnád magadból, nem fogod, hiszen „én egy receptes blogot vezetek”. Nem. A te oldalad, a te döntésed, hogy mit osztasz meg. Nyilván valamilyen rendszerezésre szorul ha teljesen különálló posztokat írsz, de ez a legkevesebb.

4. Ne szabj magadnak határidőket!

Nincs rosszabb, mint egy nehéz nap után azon agyalni, hogy „basszus, mára kell írnom egy bejegyzést, mert csak”, aztán se kedved, se időd, se energiád. Valamint, így teljesen elveszik az a kis izgalom, amit akkor érzel, amikor történik valami nagyon érdekes, és érzed, hogy hazamegyek, megírom. Nálam az előző blogon a napi 1 poszt működött, és ne tudjátok meg milyen nehéz volt előre írni nyáron a bejegyzéseket, amikor rengeteget dolgoztam és nyaraltunk is. Már rájöttem, hogy a kevesebb néha több, bár az sem jó, ha az ember átesik a ló túloldalára, és havonta oszt meg egy bejegyzést. Ezzel a hozzáállással sok látogatót lehet elveszíteni, ami elég kellemetlen lehet, feltéve, ha az a célod, hogy a történeteiddel elérj embereket. Inkább igényes, minőségi vagy izgalmas tartalmat ossz meg, minthogy összecsapott, muszájból megírt posztok lepjék el az oldalad és takarják el a valódi tartalmat.

5. Közösség

Blogos/honlapszerkesztős kereteken belül is lehet közösséget kiépíteni. Méghozzá úgy, hogy nem is kell ismerned a másikat. Nekem nagyon jól esik, amikor nem csak azt látom, hogy nő a számláló, hanem ha látok egy kommentet vagy egy üzenet a chat-ben. Kicsit olyan, mintha az illető tényleg foglalkozna a dologgal, és egy aprócska visszajelzés sokat tud dobni a motiváción. Én azt vallom, hogy ha szeretném, hogy nálam legyenek megjegyzések, nekem is írni kell. Általában hetente 1-2 alkalommal végig nézem a cseréim oldalait (ez a minimum, ha már valamilyen kapcsolatban áll egymással a két oldal), és igyekszem hagyni valamilyen nyomot, hogy „igen, itt jártam, és érdekesnek találom a bejegyzést, figyeled rád, értékelem, amit csinálsz”. Bármilyen rövidke megjegyzés sokat jelent, és nekem nem egy olyan „netes barátom” lett az elmúlt évek alatt, akikkel bár soha nem találkoztam, a blogok alapján mégis úgy érzem, hogy ismerem őket. És remélem ők is így gondolják. A kommentelgetésen kívül megannyi lehetőség van még, vendégbejegyzés írás, közös bejegyzés, közös tag, ezzel tudjátok segíteni a másik blogjának hirdetését mindenféle neheztelés nélkül. A közösség ereje rendkívül fontos, én például nem tudnék úgy dolgozni, ha semmilyen visszajelzést nem kapnék a munkáimmal kapcsolatban.

Valamint, a G-portál újjáéledésével kapcsolatban remélem hamarosan játékok, versenyek és közösségkovácsoló programok is várnak ránk!:)

Remélem hasznosnak találtátok ezt a kis bejegyzést, melyben leginkább a saját tapasztalataim osztottam meg veletek. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy Ti hogyan tartjátok fenn a kezdeti lelkesedést, hogyan találjátok meg a motivációt a mindennapok alatt?:)